A kávé története
Ismerkedj meg a kávé történetével. Rövid mese, miként fedezték fel hatását.
Történetünk a messzi Abesszínia, Kaffa nevű tartományában kezdődik. A kopt szerzetesek kecskenyáját őrző pásztor egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy zöld levelű cserje piros bogyóit legelő kecskék, szüntelen ugrándozásba kezdtek. Furcsállotta, hogy ezek a kecsék egész éjszaka nem hagyták abba az ugrándozást és ezért erről beszámolt a szerzeteseknek.
A papok miután jobban szemügyre vették a csillogó, mélyzöld levelű cserjéket – melyeknek virága fehér, csillag alakú -, leszedték róluk a piros bogyókat és ők is megkóstolták. A kóstolgatás következménye az lett, hogy a szerzetesek is ébren töltötték az éjszakát és felfedezték a kávé frissítő hatását.
Ennek hírét vették a Mekkába igyekvő mohamedán zarándokok, és hogy bírják a hosszú, fáradságos vándorlást, a kávébogyók főzetét itták. Innen a kávé másik közismert elnevezése, a mokka.
A kávécserje, a botanikában Coffea arabica néven jegyzett örökzöld növény, fejlődése során fa vagy cserje alakot ölt. A kifejlett kávéfa magassága átlagban két méter. Általában magvetéssel szaporítják, és ezt követően a negyedik évben fordul termőre. Az örvösen elhelyezkedő, illatos, ötszirmú fehér virágok hímnősek, azaz a megtermékenyüléshez nincs szükségük más nemű egyedre.
A gömbölyű, kezdetben zöld, majd sárga, végül bordóvörösre érő csonthéjas termés másodmagával helyezkedik el a burokban. Trópusi igényű növény. Párás környezetben, világos helyen, tizenöt-huszonöt fok közötti hőmérsékleten lakásban is kiválóan nevelhető.
Jegyzetek:
